Itt jársz:

Keresés

Facebook-oldal

Volt diákjaink írják

A Színművészeti Egyetemre felvettek magas, a végzettek elhelyezkedési aránya jó, vidéki és budapesti színházakban és bábszínházakban egyaránt.

A KIMI-ben tanultak között számos foglalkoztatott színművész van, néhány példa, a teljesség igénye nélkül:

Alexics Rita (Kolibri Színház), Bohoczki Sára (Miskolci Nemzeti Színház), Borbély Alexandra (Katona József Színház), Császár Réka (függeteln színházi társulatok, Bárka Színház, Kolibri Színház), Csillag Botond (Győri Vaskakas Bábszínház), Czupi Dániel (Kolibri Színház), Decsi Edit (Kecskeméti Katona József Színház), Fehér Dániel (Kolibri Színház), Ficza István (Örkény Színház), Hoffer Károly (Budapest Bábszínház), Kalocsányi Gábor (Bóbita Bábszínház, Pécs), Kiss-Végh Emőke (Dollár Papa gyermekei Társulat), Lábodi Ádám (Székesfehérvári Vörösmarty Színház), Meczel Andrea, Mészáros Pancsa (Harlekin Bábszínház, Eger), Molnár Zsófia Boróka (Harlekin Bábszínház, Eger), Ördög Tamás (Dollár Papa gyermekei Társulat), Porogi Ádám (Kecskeméti Katona József Színház), Spergel Anna (kövér Béla Bábszínház, Szeged), Szűcs Réka (Harlekin Bábszínház, Eger), Téby Zita (Kecskeméti Katona József Színház), Tóth János Gergely (függeteln színházi társulatok, Zsámbéki Színházi Bázis, KoMa Társulat, Bárka Színház), Vitányi-Juhász István (Harlekin Bábszínház, Eger)

Őket kértük arra, hogy írjanak néhány sort az itt töltött évekről.

Mózes András

KIMI…ha szóba jön, és megkérdezik mi az a KIMI, elmosolyodok, és azt mondom, az a hely, ahol a karakterem ellenére játszhattam Tartuffe-öt. Amit se előtte, se azóta nem kaptam meg, ha szereposztásról volt szó. A gimnázium után (Bródy Imre Gimnázium – dráma tagozat) egy komolyabb színházi intézmény volt, de még nem a színművészeti. Valahol a kettő között. A gimnáziumból megmaradt a játékosság, a sikerélmény, a felhőtlenség, a szabadság. Az egyetem felé közelített, a munkát, az igényességet, a közösséget, a fejlődést, az önmunkálatot, az órarendet J tekintve. Egy év volt. Egy erős alap az egyetem előtt… Nem csak tudásban, hanem felfogásban. Itt még dönthet az ember.

Jelenleg a Kaposvári Egyetem negyedéves színművész hallgatója vagyok, idén már gyakorlati évet töltök többek között a Vígszínházban, a K2 színházban, és több egyetemi előadásunkat továbbra is játsszuk. Sok szerencsét és szép éveket kívánok a leendő és a jelenlegi diákoknak, pedagógusoknak, rendezőknek!

(Köszönöm: Berecz Beának, Keserű Imrének, Scherer Péternek, Rácz Attilának, Andai Katalinnak, Víg Áginak, Uray Péternek, Szent-Ivány Kingának)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Császár Réka

Megfigyelni, kipróbálni, ellesni, megcsodálni, összetörni; mint a szivacs, úgy magamba szívni...
Mesterekkel találkozni, akik később kollégának fogadtak.
Nekem ez volt a három év.

 

 

 

 

 

 


 

Fige Tamás

A KIMI ben töltött időszak egybeesett életem egyik legszebb időszakával. A Bárka színházban töltött studióévek alatt a KIMI részesített minket teljeskörű képzésben. Miután felvettek a veszprémi Pannon Egyetemre (amelyet azóta sikeresen elvégeztem színháztörténet- magyar szakon) nagyon jól tudtam hasznosítani azt az elméleti tudást, amelynek alapjaival a Kimi képzésén ismertettek meg. Gyakorlati óráinkon pedig a színpadi létezéshez kaphattunk hasznos tanácsokat. Legjobban mégis az intézmény szelleme fogott meg, amely útmutatást ad ehhez a pályához és bátorít és segít abban hogy az ember a deszkákra lépjen. Jelenleg a veszprémi Kabóca bábszínházban dolgozom, és a bábszínészként tevékenykedem. Bábos képzést anno nem kaptam, de élőjelenetekben, és a színpadi megjelenésben ma is hasznosíthatom az ott tanultakat.

 

         Ficza István

Mielőtt Budapestre kerültem, óva intettek mindenféle tanodától. Felvettek a Vidám Színpadra, amit egy évad után ott hagytam. Majd nem vettek fel semelyik színházba, ahová stúdiósnak szerettem volna kerülni, ezért felvételiztem a Keleti István Művészeti Szakközépiskolába.
A KIMI-nek köszönhetem a leggondtalanabb, legkiegyensúlyozottabb éveimet, amit Pesten töltöttem. Főleg az első évre gondolok itt. Rengeteg ismerősre, barátra tettem szert, akik közülük sokan jelen vannak a színházi szakmában is. Hálás vagyok Rácz Attilának, Tóth Jocónak, Gosztonyi Jánosnak, Török Áginak és Berecz Beának, hogy mindazt, amit át tudtak adni nekem a mesterségükből, emberségükből a mai napig felhasználom és kamatoztatni tudom a színpadon. Örülök, hogy a színművészeti felvételire való felkészítés volt a céljuk és nem hitették el velem idejekorán, hogy már készen lennék erre a szakmára - csak negyedszerre nyertem felvételt a Színház- és Filmművészeti Egyetemre...
Ezúton is köszönöm ezeket az éveket, hogy a diákságomat kitolhattam jó pár évvel és biztosítva volt a tanulás és a gyakorlat a Kolibri Színházban és az Új Színházban és hasznosan töltöttem azt a három évet, amíg nem vettek fel az óhajtott egyetemre.

 

Lábodi Ádám

Gimnáziumban kezdtem színjátszózni és megtetszett. Nagyjából ez az én történetem a színházzal. Meg az, hogy tanulni soha nem szerettem úgy igazán. 12 év bőven elég volt belőle és azt hittem, hogy itt csak játszani kell. Így hát jelentkeztem Pestre és Kaposvárra is. Pesten 1. Kaposváron 2. rosta. Nem vettek föl.
És akkor kicsit kétségbeestem, hogy most mi lesz, mert egyéb egyetemre nem jelentkeztem. Soha. Viszont a KIMI-től kaptam egy vastag borítékot, amiről rögtön tudtam, hogy azért vastag, mert nem csak azt közli velem hivatalosan, hogy köszönjük, hogy jelentkeztél, de sajnos...
És akkor nagyon hálás voltam és elszánt. A legjobb az volt a levélben, hogy volt benne egy órarend.
Beszédtechnika, ének, művészi beszéd, mesterség, mozgás, színháztörténet, jelmez és maszk történet, dramaturgia...stb. Hát nem csodás???
Ez az iskola arra hivatott, hogy amíg nem vesznek föl, Te kedves KIMI-s társam kezekben legyél! Jó kezekben! Hogy tanulhass, gyakorolhass egyáltalán legyen valami fogalmad arról, hogy mi a SZÍNHÁZ! Mert tévedtek, ha azt gondoljátok, hogy 18 évesen ezt már mindenki tudja! Hiszen különböző helyekről, családokból jövünk. De itt mindenki egy nagy közösséget alkothat és kitűzheti bátran a maga céljait!
Mik lehetnek ezek a célok?
A legjobb színész akarok lenni! Szeretném megismerni saját magamat! A határaimat! Szeretném kikiabálni a gondjaimat, a félelmeimet! Hát...úgy itt vagyok...végül is jófejek...meleg van...nem baszogatnak annyit, mint otthon...jók a csajok...elvagyok.
Figyeljetek Egymásra!
Nekem biztos szerencsém volt, nagyon jó osztályba kerültem. Majdnem negyvenen voltunk! A Feleki és a Latabár csoport. Elkezdődtek az órák és együtt voltunk késő estig, sötétedésig és azután is, mert érdekelt minket, hogy milyen a másik! Hogy hogyan gondolkodik! A színházról, az életről egy jelenetről, egy helyzetről!
És bizony, talán ez az első olyan hely az életetekben, ahol már legálisan lehet sörözni a tanáraitokkal. És nem csak, hogy lehet, kell is! Nyaggassátok őket! Hogy meséljenek, hogy tanítsanak az iskolán kívül is, hogy adjanak plusz feladatot, mert azt Ti még nagyon szeretnétek megcsinálni... azt a jelenetet...amit tegnap este írtatok, vagy olvastatok! Tudom, hogy szívesen veszik!
Ebből az iskolából és egyébként minden iskolából, mindenki annyit vesz ki amennyit akar!!! Rajtatok múlik. Hogy mennyire akarjátok? Ebben a suliban azt hiszem tényleg nincsenek korlátok!
Az én osztályomból most kb. hatan-heten vagyunk egy színháznál, az ún. "pályán". És ne legyenek illúzióitok, nagyon nehéz! De ez benne a jó! Ezért nem tudsz belefásulni ezért nem tudsz ellustulni, mert mindig készen kell lenni! Közületek és ez biztos, csak a legkitartóbb emberek fogják elérni a céljukat a színházban! Ez a suli, megmutatja Nektek az értékeket!Azt hiszem érték szempontjából elég furcsa világban élünk. Kapcsoljátok be a tévét! ...Aztán kapcsoljátok KI!!!!
Mindig meglesznek a kiskapuk... a 15 perc hírnév, a hirtelen jött siker, hívjátok fel valamelyik kereskedelmi csatornát, két nap múlva már ott lesztek a képernyőn!
                                 "Most perc-emberkék dáridója tart,
                                  De építésre készen a kövünk,
                                  Nagyot végezni mégis mi jövünk.
                                  Nagyot és szépet, emberit s magyart."
Persze csak az, akinek van hozzá kedve!
Örüljetek a KIMI-nek, a Tanáraitoknak, Egymásnak, annak, hogy van feladatotok, és mindenki tűzze ki a céljait!
Hajrá!!!

 

Menczel Andi

Displaying MenczelAndrea_fotó.jpg

Nagyon szerettem, hogy sok tantárgyunk volt, rengeteg új dolgot ismertem meg. Kipróbálhattam magam olyan helyzetekben, amire nem lett volna lehetőségem. Nagyon jóemberek,tanárok vettek körül, akiktől rengeteget lehetett tanulni. Talán az egyik legfontosabb dolog, hogy jó hangulatban telt az idő.

Az iskola lehetőséget ad arra, hogy vizsgákon láthassanak minket. Szerencsém volt, mert az első vizsgánk után hívtak a Radnóti Miklós Színházba, ahol a suli mellett két előadásban játszhattam. A második évben színházakhoz kerültünk, ahol érdekes volt belelátni a színház működésébe.

Mindent ennek az iskolának köszönhetek, mert itt volt lehetőségem megmutatkozni. Mikor végeztem, 2011-ben, a Győri Nemzeti Színházba kerültem, ahol Szomory Dezső: Györgyike, drága gyermek c. művében a címszerepet játszhattam. Ezt követte Örkény István: Tóték c. előadásában Ágika szerepe. Ebben az évben Molnár Ferenc: A testőr - A szobalány, Victor Hugo: A nevető ember - Vinosz szerepét játszhattam. Ezenkívül GyőrBe-Ugró címmel improvizációs előadásokat játszunk a színházban. A következő évadban Móricz Zsigmond: Úri muri és Martin McDonagh: A kripli c. előadásokban lehet majd látni.

Sokszor előfordul, hogy most értek meg valamit abból, amit egy tanárom akkor mondott. Az egyik legszebb dolognak tartom, hogy mindig lehet fejlődni...

 

Copyright © 2013 Keserű Imre